Az agár : Az agár, mint vadászkutya |
Az agár, mint vadászkutya
BSz 2005.02.12. 22:00
Az agár, mint vadászkutya
Kecses, karcsú, villámgyors, szemmel vadászó kutyák. Származásuk ősrégi, bár eredetük titokzatos és homályos, sokan úgy vélik, az agarak voltak az első vadászkutyák. Annyi biztos, hogy a kőkorszakbeli ember a mammutok és az orrszarvuak pusztulása után rákényszerült a kisebb, de sokkal gyorsabb és félénkebb vadállatokra, ezeket az állatokat nagy távolságokon át követte az akkori Eurázsia területén lévő sztyeppeken. Ez a nyilt, nagyon kevés fedezéket nyújtó terep szükségessé tette a kutyát. Ők lehettek az agarak ősei. Kr. e-i időkből származó rajzokon, barlangfestményeken ráismerhetünk az agárra. Kr. e. 2000 évvel az egyiptomi emlékműveken és hieroglifákon már felbukkannak az agarak : felemelt farokkal a győzelmet, a bátorságot, leeresztett farokkal a vereséget, ill. a félelmet jelképezték.
A középkorban rendkivül népszerű volt az agár, királyok és uralkodók kedvenc kisérője, de az egyik főszereplője a látványos falkavadászatoknak is.
Az agarak szive általában másfélszer nagyobb, mint más kutyafajtáé, ezért tudnak gyorsan futni, csaknem 70 km/óra sebességgel.
Jellem: sok kutyatartó szerint az agár buta állat, engedetlen, nem túl kedveskedő, nemtörődöm, flegmatikus természetű. Az igazság azonban inkább az, hogy méltóságteljesen tartózkodó, nyugodt, kiegyensúlyozott, büszke kutya, amely az embercsaládon belül tökéletesen „egyenrangunak” érzi magát. Mivel nagy a mozgásigénye, a gyors futást kedveli, akkor érzi jól magát, ha energiáját futás igényét levezetheti. Ha gazdája elegendő alkalmat nyújt neki, hogy megfelelő ideig szabadon száguldozhasson, ugyanolyan jó eredményeket érhet el nevelésben, mint bármilyen más kutyafajtáéval. Helytelen az a nézet, hogy az agár nehezen nevelhető, inkább arról van szó, hogy nagy többségüket, megfelelő tapasztalatok, rutin hiányában, rosszul nevelik.
Agarászat : a kelták voltak azok, akik először rendeztek agárversenyeket és ezek által váltak népszerűvé az agarak. Ez egy régi sport, melynek során a nyulat vagy rókát agarak segitségével ejtik el. A vadat vizslák, kopók ugrasztják ki a rejtekhelyről, majd elengedik a hosszú lábú, gyors, rendkivül éles szemű agarakat, amelyek néhány perc alatt utolérik a nyulat, elfogják és addig őrzik, míg a vadászok lóháton odaérkeznek. Az agarászat Magyarországon is nagyon népszerű sport volt valamikor.
Az agarakat már legalább négyezer éve ismerik és használják őz-, gazella-,farkas- és nyúlvadászatra. A futtatás vagy verseny egy lényeges dologban különbözik a vadászattól : az agarászat lényege a vad megölése, a futtatás során ennek nincs jelentősége, hiszen itt elsősorban az erő, a kitartás, a gyorsaság összemérése a cél. Angliában 1776-ban alapitották meg az első versenyklubbot és 1780-ban már futtatásokat is rendeztek. Kezdetben élő nyulat hajszoltak az agarak a pályán, később ezt kitömött, mechanikusan mozgatott, végül pedig elektromos futómüvön húzott műállatokkal helyettesitették. Németországban kb. 100 évvel ezelőtt vezették be a versenyeket.
Napjainkban az agárversenysport elsősorban Angliában, Ausztráliában és az USA-ban virágzik. Hazánkban is egyre népszerübbé válik az agárfuttatás.
|